KEREKEGYHÁZA - IDŐSEK KLUBJA

Kissé megkésett Idősek Napi rendezvényre kaptunk meghívást november 27-ére, Kerekegyházára.

Azon kívül, hogy az énekkarunkat két kerekegyházi leányzó is gazdagítja, a szokásos módon indult a program.  Egy kis eltévedés, cipekedés a hangfalakkal, egyebekkel, a felszerelés összeállítása, ami soha nem zökkenőmentes, egy megbolondult laptop, több-kevesebb izgulás, végül a kérés meghívóinktól, hogy ne legyünk túl hangosak.  Szóval tényleg  a szokásos káosz, kiegészítve a vad átöltözéssel, mert végre megvannak az egyenpólóinkJ

A műsorunkon változtattunk egy kicsit, elénekeltük a musical blokkot, de a régi slágerek helyett az új műsorunk nem kimondottan karácsonyi témájú dalait raktuk be. Változott az is, hogy a mi autista csodagyerekünk, Liza több szerepet kapott az eddigieknél, és ügyesen meg is oldotta azokat.

De nem a mi műsorunk volt annak a napnak a valódi különlegessége, hanem az utána következő események.
A csoport nagy része a műsor után nem sokkal hazaindult (az egész éneklésben a rengeteg utazás a legnehezebb). Néhányan maradtunk, mert meghívóink felkérték Attilát, ami látássérült zenészünket, énekesünket, technikusunkat, hogy játsszon és énekeljen nekik egy kicsit még. Ugyanezt kérték Misitől, aki a mi énekkarunkon kívül tagja egy zenekarnak is, ahol citerán játszik.

Ami ezután következett, olyat még nem láttunk. Eltűnt a nehézkes mozgás, nem voltak fájós lábak, fájós derék, eltűnt maga a kor. Ezek az idős emberek akkora lelkesedéssel énekeltek és táncoltak, hogy az valami hihetetlen. Le-leültek ugyan néhány percre, olyankor megnyomkodták rosszalkodó végtagjaikat, de amint felcsendült egy-egy számukra kedves dal, már pattantak is fel és ropták tovább.

Nehéz volt otthagyni őket, de nagyon jó volt arra gondolni, hogy nem csak adtunk valamit, hanem kaptunk is, mégpedig leckét az életszeretetről, a vidámságról, az örök fiatalságról.